Látnivalók
Þingvellir - Izland
„Vajon mi bosszanthatta fel az isteneket akkor, amikor ez a lávakőzet keletkezett, amelyen állunk?” Snorri Godi izlandi törzsfő Kr.u. 1000

A sziget legnagyobb tava, a Þingvallavatn-tó északi partján fekvő nemzeti parkká nyilvánított történelmi helyszín ugyanakkor valódi geológiai „tankönyv” is: az észak-amerikai és az eurázsiai kőzetlemez határán az óceánközépi hátság felszínre emelkedett darabja a tenger alatt képződött vulkáni bazaltláva-típusok kincsestára.


NÉVJEGY:
Helyzet: É.sz 64º 15’ 13” Ny.h. 21º 02’ 14”
Első országgyűlés: Kr.u. 930
Kereszténység államvallássá nyilvánítása: Kr.u. 1000 körül
Nemzeti parkká nyilvánítás: 1928
Függetlenség kikiáltása: 1944.június 17.
UNESCO Világörökség listára kerülés: 2004
Gullfoss, Izland
Tómas Tómasson, a birtok egykori tulajdonosa
A Hvítá (Fehér) folyó a Langjökull-jégsapka olvadékvíz-tavából, a Hvítárvatnból (Fehér-tó) ered. A nyári esőzések és az olvadékvizek hatására gyakran árad, nemcsak Izland legbővebb vízű, hanem legveszélyesebb folyója. „Forrásától” mintegy 40 km-re völgyét egy hatalmas, 20 m széles és mintegy 2,5 km hosszú vulkáni hasadék keresztezi. Itt alakult ki Európa legbővebb vizű zuhataga, a két lépcsőben mintegy 10 emeletnyi magasságból alázúduló "arany vízesés", a Gullfoss.
A zuhatag a vulkáni fennsík felől közelíthető meg, ahonnan nézve meglehetősen bizarr látvány fogadja az embert: mintha a föld nyelné el az óriási víztömeget. A látvány lélegzetelállító. E nagyszerű természeti tüneményt tették volna tönkre azok a tervek, amelyek a 20. század derekán és végén megpróbálták a Hvítá folyó erejét energiatermelési célokra fordítani. Az erőmű-építés elmaradt: ma a zuhatag védett terület, az állam tulajdona.

Helyzet: É.sz. 64°37′ Ny.h. 19°50′
Hasadék legnagyobb magassága:32 m
Vízesés magasság: 11-21 m
Szélesség: kb. 100 m
Vízhozam nyáron: 100-180 m³/s
Vízhozam télen: 50-110 m³/s
Eddigi legnagyobb vízhozam: 2000 m³/s.
Strokkur gejzír, Izland



Az Atlanti-óceán közepén végighúzódó gigászi méretű tenger alatti hegyvonulat, az eurázsiai és észak-amerikai kőzetlemez határa, az Északi-Atlanti-óceáni hátság Izland szigetén a felszínen folytatódik. A vulkáni és utóvulkáni jelenségekben gazdag sziget hő- és szökőforrásai nem csupán arról nevezetesek, hogy egész éven át meleg vízzel látják el az izlandi főváros lakásait, és jótékony fűtőhatásuknak köszönhetően például télen nem kell a járdákról a havat eltakarítani, hanem arról is, hogy az egyik leglátványosabb utóvulkáni jelenség, a gejzír elnevezése innen hódította meg a világot.
Az „eredeti” Geysir („kitörő”), és a tőle néhány száz méterre bugyogó Strokkur („köpülő”) Izland legnagyobb és legnevezetesebb szökőforrásai. Az egykor rendszeres időközönként kitörő névadó Nagy Geysir az 1990-es évek eleji földrengések következtében „elaludt”, de 2000-ben egy földrengés „felébresztette”: ma naponta csupán háromszor tör ki. A Strokkur azonban óránként 5-6 alkalommal olykor 20-30 méteres vízoszlopot lövell a magasba – napjainkban Izland legmagasabbra törő, legaktívabb szökőforrása.
ZAMBIA

A Közép-afrikai magasföldön fekvő, tengerparttal nem rendelkező Zambia akkora, mint Franciaország, Svájc, Ausztria és Magyarország együttvéve. A sok népcsoportba tartozó magyarországnyi népesség egytizede él a fővárosban. A trópusi övben fekszik, de tengerszintfeletti magasságának köszönhetően éghajlata különösen kedvező. Zambia lenyűgöző szépségű nemzeti parkjait a Zambézi és legnagyobb mellékfolyói, a Luangwa és a Kafue fűzik fel. Ott, ahol a kontinens negyedik leghosszabb folyója alászakad a Batoka-fennsík lávatakarójába vésett száz méter mély hasadékába, a szavannaerdőből feltörő gőzoszlopot, és a lezúduló víz robaját a folyó mentén élő népek már régóta ismerték: a vízesést a makololók „Mosi-oa-Tunya”-nak, azaz „mennydörgő gőzölgés”-nek nevezték. 1855 novemberében első európai megpillantója, David Livingstone a Brit Birodalom akkori uralkodójáról Viktóriának keresztelte. A zuhatagon Zambia déli szomszédjával, Zimbabwével osztozik. Mindkét oldalon a vízesés közvetlen környéke nemzeti park, UNESCO világörökség.
ZIMBABWE
.

A Matabele-felföldön terpeszkedő, hazánknál több mint négyszer nagyobb Zimbabwét északon a Zambézi völgye koszorúzza. Az 1980-ban függetlenné vált dél-afrikai állam lakóinak háromnegyede a sona népcsoporthoz tartozik. A harmadik évezredben a fehér farmerek elűzése és birtokaik kisajátítása, a rohamosan növekvő infláció, az üzemanyaghiány, a korrupció és a diktatúra az ország gazdasági életét, s így az idegenforgalmat is teljesen megbénította. Pedig vonzerőben igazán nincs hiány: történelmi emlékeivel és nemzeti parkjainak állatbőségével Zimbabwe bármelyik fekete-afrikai országgal felveszi a versenyt. Világörökségei között három kulturális örökség is található. A Matobo-hegyek hatalmas gránitdómjai és ingókövei a korai kőkor lakóinak sziklarajzait őrzik. Nagy Zimbabwe romjai a 11.-16. század közötti fejlett bantu civilizáció nyomairól tanúskodnak, Khami romjai pedig az azt követő, egy évszázaddal későbbi kereskedelmi központ emlékei. Az Alsó- Zambézi völgyében fekvő kiemelkedő állatbőségű Mana Pools Nemzeti Park és a környező rezervátumok eredetileg a veszélyeztetett keskenyszájú orrszarvú állományának megóvása miatt kaptak nemzetközi védettséget – napjainkra az orvvadászat e döntést csaknem oka fogyottá tette. A Viktória-zuhatag a szomszédos Zambiával közös világörökség.
Viktória-zuhatag, Zambia/Zimbabwe
David Livingstone, 1855
A Zambézi középső folyás mentén élő népek már régóta ismerték a folyóparti szavannaerdőből feltörő gőzoszlopot, ill. a lezúduló víz robaját: a makololók egyszerűen csak "Mosi-oa-tunya"-nak, azaz Mennydörgő gőzölgésnek nevezték. Az európaiak közül elsőként a skót misszionárius David Livingstone pillantotta meg először 1855. november 16-án és nevezte el a brit uralkodóról Viktória-zuhatagnak. A vízesés első térképét 1875-ben a cseh Afrikakutató, Emil Holub készítette, a hasadék fölött átívelő vasúti híd 1905-ben készült el.
A Zambézi a Batoka fennsík vastag bazaltláva-takarójába véste mély árkát. A kemény vulkáni kőzetet itt a kelet-afrikai árokrendszer délnyugati leágazását követő hatalmas függőleges törések, repedések, hasadékok hálózzák be. A Zambézi elérve az első bazalthasadék peremét mintegy 1700 méter szélességben zuhan alá. Száraz időszakokban a vízfüggöny kicsit hézagos, a zambiai oldalon olykor teljesen kiszárad. Áradás idején azonban csak két szigetnél szakad meg a zuhatag folyamatossága. A hasadék aljáról felverődő és visszahulló permetet a szél általában a déli (zimbabwei) oldalra hajtja, itt 60-80 m szélességben buja trópusi páraerdő fejlődött ki. A zuhatag közepe táján helyezkedik el a hosszúkás Livingstone-sziget: a névadó felfedező innen pillantotta meg először a vízesést.
A Zambia és Zimbabwe közötti országhatár a zuhatag közepén, a Livingstone -sziget keleti oldala közelében húzódik, majd a szakadék közepén folytatódik. A térség a 3. évezredre a kalandturizmus fellegvára lett, ugyanakkor Zambiában a Mosi-oa-Tunya Nemzeti Park, a zimbabwei oldalon pedig a Victoria Falls Nemzeti Park igyekszik biztosítani, hogy még sokáig sikerüljön megőrizni a zuhatag természeti környezetének eredeti állapotát.


NÉVJEGY
Helyzet: D.sz.17°55′24.05″, K.h:25°51′22.32″
Hasadék legnagyobb magassága:128 m
Vízesés magasság: 80-108 m
Szélesség: 1700 m (vízfüggöny 1383 m)
Legszélesebb vízesés: 460 m (Fő zuhatag)
Vízhozam árvízkor: 9,100 m³/s
Vízhozam kisvízkor: 350 m³/s
UNESCO Világörökség listára kerülés: 1989

USA délnyugati része

Yosemite Nemzeti Park, Egyesült Államok

A kaliforniai Sierra Nevada középső régiójának nyugati lejtőjét elfoglaló, Földünk egyik legfestőibb tájának formálásában három földtörténeti esemény játszotta a legfontosabb szerepet. A napjainkban a nemzeti park képét olyannyira meghatározó szürke gránittömbök kőzetanyaga a földtörténeti középidő kréta időszakában, 210-80 millió évvel ezelőtt, 10 km-es mélységben lévő magmakamrában keletkezett. Kb. 10 millió évvel ezelőtt a hegység kiemelkedett, a folyók mély kanyonokat vájtak, és a gránit a felszínre bukkant. Az utolsó 3 millió év során az. i.e. 8000-ig tartó eljegesedések alatt olykor kilométer vastagságú jégtakaró borította be a hegységet, a gleccserek U alakúra vájták a kanyonokat, és lecsiszolták a gránittömböket. Ma a mintegy 3,5 kilométeres magasságkülönbségű területen öt magassági övezet található, a patakok összhosszúsága eléri a Dunáét. A Yosemite-völgy egyik függővölgyéből zuhan alá Észak-Amerika legmagasabb vízesése.
NÉVJEGY:
Helyzet: É.sz.37°45′, Ny.h.119°30′
Terület: 3,081 km²
Yosemite völgy területe: 18 km²
Alapítva: 1890
Évi látogatók száma: 3,5 millió
Tengerszint feletti magasság: 600-4000m
UNESCO Világörökség listára kerülés: 1984
BOTSWANA
Igazi afrikai sikertörténet: a függetlenné válás után területén felfedezték a világ három legnagyobb gyémántbányáját. Az ország nem a bakancsos turisták Mekkája: az idegenforgalom a „kevés turista – nagy bevétel” elvét követi.

A Kalahári medencéjében mintegy hat és fél magyarországnyi területet elfoglaló, pontosan a Baktérítőn fekvő Botswanát mindössze másfélmillióan lakják, így jut hely bőven a szavannák, a sivatag, a vizes élőhelyek és a sós lapályok élővilága számára is. A gyémántnak és a marhatenyésztésnek köszönhetően fejlett egészségügyi és oktatási rendszert is megteremtő kormány az idegenforgalomban a „minőségi” turizmusra helyezi a hangsúlyt, némiképp érhetően: az Okavango-delta egyedülálló vízi világát, a Kalahári belső területeinek érintetlenségét és nemzeti parkjaik élővilágának háborítatlanságát csak így lehet a tömegturizmus káros hatásaitól megvédeni. Az Okavango-deltában és a szomszédos Moremi Vadrezervátumban létesült luxus szafáritáborok leginkább csak kisrepülővel és csónakkal közelíthetők meg, és egyidejűleg legfeljebb 15-20 főnek adnak szállást. A Középső-Kalahári Vadrezervátum csak négykerék meghajtású járművel járható, és mindenről – még a mosdóvízről is - magunknak kell gondoskodnunk. A Chobe Nemzeti Park állatbősége egyedülálló. Az ország délnyugati szegletében, a Dél-Afrika és Namíbia határán kialakított Kgalagadi Transfrontier Park Botswana első, országhatárokon átnyúló védett területe. Az Okavango jobb partján emelkedő Tsodilo-hegyek Botswana egyetlen világöröksége: a „sivatag Louvre-ja” mintegy 10 km2-es területen több mint 4500 több ezer éves szan (busman) sziklarajzot őriz.





























